Sziasztok! Újabb szerep, újabb történet, de ezúttal anonim szereptárssal.
Cím: Dear Darling Diva
Páros: TeukChul
Korhatár: 16+
Történet: A Super Junior hosszú idő után újra turnézik, ami miatt nem csak a régi poénok, de a régi érzések, és a régi hibák is újra előkerülnek.
Író: Hagu
Heechul
A turnékban az általam legjobban utált dolog a szállás. Lakókocsiban élünk, mobil fürdőszobával, mert a hotelt mostanában nem képes kifizetni nekünk az SM. Milliószor megkaptuk, hogy már nem vagyunk elég népszerűek, szóval elégedjünk meg a lakókocsival. Azért ebben a szállás dologban is van egyetlen egy jó dolog, olyan mintha megint dormban élnénk. Eléggé megduzzadt a zsebünk az évek során, szóval egy idő után mindenki különköltözött. Olyan lesz, mint valami nosztalgia este. Az egész turné nosztalgia lesz. Minden visszajön. A legrosszabb az lesz, amikor a régi érzések térnek vissza. Sokkal erősebben, mert borzasztó sokáig voltak elnyomva, és eltitkolva. A méltóságomat nem veszíthetem el, meg kell tartanom a dolgokat Leeteukkal kapcsolatban.
- Mi lesz a szobabeosztás? - kérdeztem miután ledobtam a táskámat a közös nappalinkba.
Leeteuk
Holtfáradt vagyok, ez a lakókocsi teljesen kikészít. Ráadásul nekem kellett navigálnom a sofőrt és már lilát látok a térképtől, plusz az SM utál minket, és rajtam csattan az egész, mint leader. Most három napig össze leszünk zárva, mint régen, mikor muszáj volt együtt élni és úgy viselkedni, mintha egy nagy szerető család lennénk, ahol az appa én vagyok, az ommám pedig… nem, most nem gondolok még erre is. A menedzser hyungok odaadták a szobabeosztást és a holnapi tervet, és rám bízták a továbbiakat. Még én sem olvastam el, gondoltam, elég akkor, ha majd kihirdetem, de tudom, hogy muszáj lesz tényleg úgy aludni és azt csinálni, amit a menedzserek mondanak. Elég kötöttek a lehetőségeink.
-Gyerekek - tapsoltam mosolyogva, ahogy a megszólítás miatt bosszúsan körém ténferegtek. - Elmondom a szobabeosztást, és mindenki menjen rögtön aludni utána, mert holnap nagyon hosszú nap lesz. Majd reggelinél elmondom, ami egyébként 8-kor lesz, és legyetek szívesek időben megjelenni - vetettem hosszú pillantást Eunhyukra és Donghaere.
-Tehát: Yesung, Kangin és Ryeowook, ők hárman lesznek. Aztán Eunhyuk és Donghae, Siwon és Kyuhyun és ümm… - te jó ég, ezt hogy hozták össze. Nem akarom újra! Szenvtelenül folytattam - … Leeteuk és Heechul.
Heechul
Színpadiasan a plafonra emeltem a tekintetemet, hogy kifejezzem nemtetszésemet.
- Nem lakhatnék én is Yesungékkal? Ha már ennyien nyomorognak ott, abban a szobában - szinte biztos vagyok benne, hogy franciaágyak lesznek, kivéve abban az egy szobában, mert az két emeletessel van megáldva. Viszont ha én Leeteukkal kerülök egy ágyba, akkor abból nem lesz alvás. Vagy szex lesz belőle, vagy nyitott szemmel, izzadó tenyérrel emésztem magam, hogy OMG itt alszik mellettem. Egyik verziónál sem tartom meg se az önbecsülésemet, se a büszkeségemet. Már ezzel a kérdéssel is elveszítettem a büszkeségem egy részét.
A legjobb verzió mégiscsak az lenne, ha nem vele lennék egy szobában.
- Bocs Hyung, de sokat laktam veled, elég volt annyi - mondta Kangin, és tudtam, hogy őt fogják követni a többiek is véleményben.
Leeteuk
Igen, tudom, hogy Heechul utál és csak a frusztrációkinkból adódóan feküdtünk le nem is egyszer, de nem kell folyamatosan mondania. A kamerák előtt meg játssza a jobbraátot, na persze. Kangin végül kimondta, amire valószínűleg mindannyian gondoltak, úgyhogy én jöttem.
-Úgy is lehetne, hogy én alszom veletek vagy valahogy cserélünk.
-De hyung, a menedzserek tuti kiakadnának - nézett rám Ryeowook, és természetesen igaza volt.
-Tudom, de…
- Amúgy miért akartok ennyire külön lenni? - kérdezte Donghae és nekem muszáj volt visszavonulnom.
- Jó mindegy. Gyerünk, alvás - kalimpáltam.
Heechul
- Aludjunk - bólintottam beleegyezően. - Valaki behozná a bőröndömet, meg a csomagokat? Mármint az enyémeket. Leeteuk? Izé, hyung, ha már te leszel a szobatárasam, megtennéd? - meg sem vártam a válaszát, megfordultam és elvonultam a hálók felé. Mindegyikbe benéztem, a legnagyobb ágyat kerestem, ahol a legkevésbé cikis a helyzet. A többiek is jöttek sorban utánam, elfoglalva a legelső szobákat, amiket már végignéztem.
Feltűnt, hogy olyan, mintha egyre csökkenne az ágyak mérete, a legelső még olyan két és fél személyes volt, de az utolsó már alig másfél.
- Oké, miénk az első szo… - perdültem meg, hogy kijelentsem, de csak akkor tűnt fel, hogy az első szobákat, már rég elfoglalták, és nekünk megmaradt az utolsó. - Francba. Használhatom az életkoromat zsarolás képpen? - kiáltottam el magam.
- Nem! - hallatszott az egységes válasz. - Tiétek a maradék - tette hozzá még Siwon.
Leeteuk
Élesen beszívtam a levegőt, de szó nélkül elindultam Heechul cuccaiért. Ahogy láttam, sikerült a legkisebb és leghátsó szobát kiválasztania. Miért? E mellé meglehetősen úgy tűnt, hogy hiába kicsi a szoba, a fűtőtest még ahhoz képest is kicsi, tehát rohadt hideg volt.
-Ne csináljátok, gyerekek, légyszí - kértem, de ketten rám zárták az ajtót, Siwon és Kyuhyun pedig… azt hiszem, észre sem vették, hogy bejöttem. Szokás szerint Kyu hisztizett, Siwon meg vihogott. Legalább nem csak nekünk szar. Ezzel a bájos gondolattal léptem be a szobánkba, ahol Heechul egy szál alsóban elterült az ágy közepén és valakivel csetelt. Mikor odaléptem, eltakarta. Nos, hát így állunk, legyen.
Heechul
- Bocs - csúsztam arrébb, és gyorsan egy felsőért nyúltam. Egy kinyúlt, szürke felső került a kezembe, ami valószínűleg Siwoné volt még annak idején. Felhúztam magamra, hogy a felsőtestem is takarva legyen Leeteuk elől. Azért kíváncsi vagyok, hogy ez éjszakánként rajtam marad-e…
Feloldottam a mobilomat, gyorsan elköszöntem Hanitól - imádom a csajt, mintha a húgom lenne, gyakran ad nekem pasizási tanácsokat -, majd ki is kapcsoltam.
- Ugye azért van takarónk meg párnánk, mert nem igazán találtam - néztem körbe a kopár szobában. Közben Leeteuk is átöltözött, most egy kockás pizsamában és egy ujjatlanban császkált.
Leeteuk
Természetesen ráismertem Siwon felsőjére, de valószínűleg mindkettőnknek nagyon kínos lett volna, ha megemlítem, pedig legszívesebben szóba hoztam volna, csak hogy lássam az arcát. Amíg továbbcsetelt (gondolom elköszönt), én is átöltöztem, és elkezdtem pakolászni.
- Én láttam ágyneműt az alsó fiókban - nyitottam ki a szekrényt, és kidobáltam a takarót és a párnákat. Igen, egy darab takaró volt. Oké, nagyobb, mint egy sima takaró, de maximum másfél személyes. Igyekeztem nem nagyon éreztetni, hogy az egész napból elegem van, és kollektíve mindenkit gyűlölök, amibe a szoba és Heechul kétszer is beletartozik, de alighanem meglátszott az arcomon. Szó nélkül befeküdtem az ágyba és a takaró pontosan felét magamra húzva hátatfordítottam Heechulnak.
Heechul
Ugyanúgy egy helyben ültem és bámultam Leeteuk hátát.
- Ugye tudod, hogy egymásnak háttal borzasztóan kényelmetlen lesz aludni? Mármint azzal a takaróval, komolyan? - tettem fel egy költői kérdést. - Hyung, felnőtt emberek vagyunk… mi lenne ha… - nem fejeztem be a gondolat menetemet. Most nem én fogom megkérni, hogy aludjunk úgy, hogy öleljen át. Ki van csukva. - Felejtsd el - legyintettem.
Átnyúltam a válla fölött, hogy lekapcsoljam a kis asztali lámpát, majd miközben húztam vissza a kezem, jobban Leeteukra húztam a takarót, hogy rendesen fedje.
- Jó éjt - fordultam be a fal felé, és összehúztam magam, mert már akkor kezdtem dideregni a hidegtől.
Leeteuk
Úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban elaludhatok, ahogy vízszintesbe értem, már csukódott is le a szemem.
- Hyung, felnőtt emberek vagyunk, mi lenne, ha… - hallottam. Mi lenne? Heechul végül nem fejezte be a mondatot, meglepő módon egyszerű szégyellőségből, ami valahogy eddig nem jellemezte. - Felejtsd el! - mondta, már csak dacból. Lekapcsolta a lámpát, és kicsit megigazította a takarót és egy pillanatig elhittem, hogy…, de persze, Kim Heechulról beszélünk. Éreztem, ahogy megfordul és összeértek a hátaink. És éreztem azt is, ahogy összébb fészkelődik és megremeg a hidegtől.
Azzal aludtam el, hogy nem kéne-e jobban betakarni, odaadni a takarót, vagy egyszerűen megfordulni és átkarolni. Elaludtam. Nem karoltam át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése