Egyetlen egy szót rengeteg módon lehet kimondani és mindegyik mást jelent. Nálam ez a basszus. Ez lehet olyan, mint amikor valamit nagyon elbaszok és szitkozódom, vagy olyan, amikor kínos helyzetbe kerülök... Nos, és szitkozódom.
- Basszus - ez a mostani azért hagyta el a számat, mert megláttam, hogy táncol az új srác, Hyungwon. Kibaszott jól. - Basszus már - fintorogtam. Túl jó volt, ahhoz, hogy csak úgy kidobjam innen. Igenis jól táncolt, vagyis inkább zseniálisan. Ráadásul ez csak a freestyleja volt, amit helyben talált ki. Basszus. Ennyi, se több, se kevesebb, csak egy basszus.
- Azt hiszem nem kérdéses, hogy felvesszük, vagy sem - fordult felém széles vigyorral Taemin.
- Hát szerintem se - húztam el a számat. - Fel vagy véve, Hyungwon. Üdvözöllek a Lead Lights tánccsorportnál.
A szépségem csak bólintott, mint aki meg sem lepődött azon, hogy felvették. Én se lepődnék meg ilyen tánctudással.
- Viszont szedjük össze magunkat, egy hónap múlva van a busani bajnokság, és sehol sem tartunk a koreóban. Neked meg mindent be kell hoznod, Hyungwon. Mondjuk még ma - intettem.
- De hát, azt mondtad sehol sem tartunk - mondta. Lassan fordultam felé és próbáltam rájönni, hogy ezt most komolyan gondolta, vagy csak viccelt. De ahogy a szemébe néztem, eléggé úgy tűnt, hogy komolyan mondta. Egy néma basszus, és egy képzeletbeli fejbecsapás után szólaltam meg.
- Azért van mit behoznod - fordultam vissza a tükrök felé.
- Ugyan már Hyung, nem érezted a szarkazmust? - nevetett Minhyuk és megpaskolta Hyungwon vállát. A tükörben találkozott a szépséggel a tekintetünk és gúnyt, valamint lesajnálást véltem felfedezni benne. Ezek szerint csak nem tudok olvasni az emberi érzelmekben. Legalábbis az övében tuti nem…
- Csak kezdjük végre az edzést - szakítottam el tőle a tekintetem és magamra koncentráltam az egész falat beterítő tükörben. - Az elejétől, addig ahol legutóbb abba hagytuk - adtam ki az utasítást és lehajoltam a zenelejátszómhoz. Egy Bruno Mars mix lett a versenyszámunk. Az egész cucc mindössze négy perces, de benne van a kikötött időtartamban, ezért nem éreztem szükségesnek, hogy vágjak még hozzá dolgokat. Csak hetven másodperc van meg belőle, ezért nem lesz nehéz megtanulni a táncot Hyungwonnak.
Talán dacból, ezt csak azért mondom, hogy ne égessem be magamat… (magam előtt) szóval talán csak dacból - valójában azért, mert piszok tehetséges - beállítottam középre, előre az újoncot a térformába, a helyemre.
- Wonho-hyung, biztos vagy te ebben? - ráncolta a szemöldökét I.M. miután a helyemet átadva, beálltam a térforma leghátuljára.
- Naná - ráncoltam az orrom, mert már rendesen megbántam, de nem akartam, hogy lenézzen Hyungwon a rossz, és elhamarkodott döntéseim miatt, ezért már nem cseréltem meg. - Úgy is lesz mozgás közben, majd akkor máshogy helyezkedünk - vakartam meg a tarkóm. - Na gyerünk, lassan számolok és ma még tanuld meg, Hyungwon - adtam ki a parancsot és kezdtem újra. - Öt, hat, hét, és..
***
- Meghalok - estem be a lakásomba, és így köszöntöttem Kihyunt.
- Mi történt? - mosolygott rám kedvesen a jegyzetei felett.
- Életem sokadik szerelme, szinte tökéletes és figyelmen kívül hagy - nyögtem, majd ruhástól ledőltem mellé a kanapénkra.
- Még egy idol? - kérdezte, majd lapozott engem. Ez azt hiszi, hogy egy teljesen átlagos problémáról van szó.
- Nem, Kihyun - dobtam magamon egyet, hogy magamra vonjam a figyelmét. - Ez egy komoly probléma! Hyungwon idiótának néz - nyafogtam, és elértem a célomat, végre rám nézett.
- Mert az is vagy - simogatta meg a hajamat és visszafordult a jegyzeteihez. Ezt nem hiszem el. Mindenki csak a hülyét látja bennem, pedig sokkal több is van bennem… legalábbis remélem.
- Senki sem ért meg - kiáltottam fel drámaian és a karjaimat széttéve - Kihyun jegyzeteire - elterültem.
- Wonho, én nagyon szeretlek - nézett megint rám Kihyunie. - De menj és szenvedj máshol, nekem ZHm lesz és én, veled ellentétben készülni is szoktam.
Be lettem zavarba a szobámba, úgyhogy ott folytattam a fetrengést. Azt a tipikus szerelmes-tini-vagyok-pedig-most-találkoztam-vele-először fetrengést. Igazán a toppon voltam, pedig az ilyen helyzetekben csak folytatnám tovább az életem, figyelmen kívül hagyva a pasit. De Hyungwont nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni. A gyönyörű ajakit, hosszú, vékony lábait, amik susogós nadrágban is jól néznek ki, lapos hasát, ami néha kivillan a pólója alól… Hogy fogok én így rendesen órát tartani? Meg kell előre írni a koreókat, mert helyben nem tudok majd másra koncentrálni Hyungwon hasán kívül.
Holnap szombat, szóval nem kell bemennem az egyetemre… ezért úgy döntöttem, hogy még ma bemegyek a táncstúdióba, hogy kitaláljam a koreográfiánkat. Ha megvan, csak meg kell tanítani, ahhoz nem kell gondolkozni, és akkor nem lesz gond, ha elvonja Hyungwon a figyelmemet… Már miért ne lenne gond?! Csak akkor nem fog a tánc kárára menni. Igen, így megfogalmazva értelmesebbnek tűnik.
Még mindig az edzős cuccomban voltam, így nem volt gondom az átöltözéssel, csak a cipőmet kellett valahonnan a szoba sarkából előkeresni, mert a hisztim közben lerugdostam magamról.
- Kihyun, elmegyek - rohantam az előszobába. A táskámat átnézés nélkül kaptam fel, és intettem egyet a lakótársamnak.
Este tizenegy körül lehetett, ilyenkor zárják a fontosabb termeket és szertárokat… meg igazából az egész épületet, magyarul nem lehet már nagyon bemenni. De én protekcióval élek, khm. Ígyis-úgyis bejutok, ezért inkább a portás szólt, hogy ne rongáljam meg a zárakat, inkább elrak egy kulcsot nekem. Viszont csak mi ketten tudunk róla, ezért mindig menekülnöm kell a biztonsági őrök elől.
A kulcs szokásosan a hatalmas szobanövények cserepeinek egyikébe volt rejtve. Az egész alkarom tiszta föld lett mire kihalásztam, de ennyit meg kell tennem a jobb teljesítményért… meg Hyungwon hasának büntetlen bámulásáért.. vagyis a munkában nem hátráltató bámulásáért. Ez még lehet illegális és bűnös vágy, na.
Megint felmentem a lépcsőn, de most egy Hyungwon se sodort el, nyugodtan forgathattam el a kulcsot a főbejárat melletti kisebb ajtóban. A fotocellás ajtók ilyenkor már nem működnek, csak itt tudok bejutni. Bár ha működnének, akkor nem is lenne kulcsom, na mindegy. Félhomály volt az előcsarnokon, de látszottak a kamerák piros fényei. Még az a mázlim, hogy a biztonsági kamerákat is a protekcióm kezeli. Úgy dolgozom ezen a helyen, mint egy illegális gengszter kiskirály, komolyan. A saját termünkhöz hamar eljutottam, és ki is nyitottam, majd ahogy bezáródott utánam az ajtó rá is fordítottam a kulcsot. Felkattintottam az egyik, gyengébb fényű lámpát, ami közvetlen a tükör felett volt, hogy ne szűrődjön ki a nyílás záró alatt. Nem használhattam a hifit, hiszen az is kihallatszott volna, ezért csak a fülembe nyomorgattam a fülest és maxra tekertem a zenémet, folyamatos lejátszásra tettem a fellépő mixünket. Először csak a kész részeket táncoltam el, és talán a negyedik alkalommal kezdtem el rendesen koreografálni. Elvégre ez a munkám vagy micsoda. Lehunytam a szemem, hogy pontosítani tudjak néhány mozdulatot, de elmerültem benne és ott maradtam a külső szemlélő számára néma zenére táncolva.
A felriadásom nem volt emberbarát. Egy kéz csúszott a vállamra, én pedig sátáni üvöltést hallatva ugrottam el. A füles beleakadt a kezembe a nagy kapálózás közben, ezért kiszakítottam a fülemből. A tükörben megláttam, hogy csak egy félmeztelen, vizes hajú Hyungwon volt. “Csak”.
- M-mit keresel még itt? - még remegett a térdem és a hangom az előző sokk miatt.
- Azt mondtad, még ma tanuljam meg az eddigi koreográfiát. Itt maradtam, hogy tökéletesíteni tudjam - vont vállat és a sarokban lévő cuccaihoz ment. Hogy nem tűnt fel, hogy itt vannak a dolgai…
- Megnézhetném? - kérdeztem egy kis idő múlva. Eddig a csodás, hibátlan hátát bámultam. Folytattam volna, de kissé kínosnak hatott már a csend.
- Megnéznéd? - emelkedett fel rögtön és csillogó szemekkel nézett rám. Hatalmas, csillogó szemekkel. Egyáltalán nem számítottam ilyen reakcióra tőle, pláne, hogy én kérdeztem, ezért csak bólogatni tudtam. - Van néhány lépés, amit kicsit másképp jobbnak láttam, és szeretném, ha megváltoztatnád - áhh… értem már. Megint csak fikázni akarja a stílusom. Na mindegy, ha így el tudom érni azokat a tekinteteket, akkor oké.
Halkan - a legalacsonyabb magasságon - benyomtam a muzsikát, hogy csináljuk.
- Gyerünk - álltam be a helyemre… vagyis álltam volna, de rájöttem, hogy azt átadtam Hyungwonnak. Ahh, még a cseréket is bele kell majd írnom. Szóval beálltam az újdonsült helyemre, és elkezdtük.
Hyungwon lépései remekek voltak, azok is, amiket ő tett bele. Túlságosan is remekek, az én büszkeségem meg már amúgy is elbukott előtte, szóval üsse kavics, rábólintottam mindegyikre. Az is közre játszhatott, hogy Hyungwon még mindig félmeztelen volt, ezért ha akartam volna, se tudtam volna ellentmondani.
A most koreografált részeket hozzátettem, de ugye azt a szépség nem tudta táncolni, mert most látta először… nahát, estére megjön az értelmem.
- Csak ennyit tettem hozzá - mondtuk mind a ketten miután végigment a zene. Akár meghitten nézhettünk volna egymásra, de meghallottam valamit, amit nagyon nem kellett volna. A járőröző biztonsági őr kulcsainak csörgését a zárnál. A meghitt nézésből, csak riadt pillantás lett.
Egyszerre mozdultunk, én a mobil felé, ő a kapcsolók után nyúlt. Néma sötétség borult a teremre, de olyan hirtelen, hogy egy alakot se tudtam kivenni. Megint kezek estek a vállamra, de most nem sikítottam fel - nem tagadom, az előző sem sátáni ordítás volt, hanem inkább kislányos sikkantás -, mert Hyungwon keze tapadt a számra.
- Csendesedj - sziszegte a fülembe. Hirtelen felindulásból hátrálni kezdtem. - És nyugodj is meg.
- Be fog jönni a folyosóról a fény és akkor látni fognak - motyogtam a tenyerébe. - Van itt egy tároló - hátráltam tovább a fal felé. Nekitoltam a falnak - aminek más helyzetben, és vele szemben jobban örültem volna -, és kihalásztam a farzsebemből a kulcsokat.
- Keresd a kilincset - adtam ki a parancsot, mire elengedtek a kezek.
- Életembe nem szólítottak fel ilyenre - motyogta Hyungwon. - Itt van - ragadta meg a kacsómat és a hideg fémre csúsztatta. Az alatta lévő zárba csúsztattam a kisebbik kulcsot és kitártam a szertárajtót. Abban a pillanatban csukódott be mögöttünk, amikor kinyílt a terem ajtaja és bejött a szekuritis.
Nagyobb helyiségre emlékeztem. Lényegesen nagyobbra. Nem olyan méretűre, amiben csak egymáshoz préselődve férünk el. De lehet, hogy csak az újonnan beszerelt polcok teszik. A hátam - akár csak a fekete hajú fiújé - a falnak volt simulva, de így is majdnem egymást értük. A polcokon takarító szerek sorakoztak, és különböző felmosók vettek körbe, és ezt tényleg csak azért említem meg, hogy eltereljem a figyelmemet. Hyungwon lényegesen - azért az túlzás, csak néhány centivel - magasabb nálam, ezért az ajkaival szemeztem. Megint. Jó, inkább az orra volt szemmagasságban, de a dús és közel lévő ajkai foglaltak le jobban.
Felemeltem a szemeibe a tekintetem a szemeibe, de azok csukva voltak. Nem láttam a szemeit, így olvasni sem tudtam belőlük, ezért próba-szerencse módon… az ajkaira fújtam. Kipattantak a pillái, és hatalmas lendülettel emelte a kezét ütésre, de arra nem gondolt, hogy emiatt egy kisebb felmosószer lavinát indít mögöttem. A hátamra hulltak a súlyos dobozok, ami miatt előre estem és csak Hyungwon feje mellett, két oldalt tudtam az alkaromon megtámaszkodni. Na ezzel a tevékenységével nem tudott magától eltávolítani, hanem csak hozzásimultam és egy enyhe agyrázkódást is kaphattam.
Felnéztem a szemeibe, és most csak ijedtség volt bennük. Lehajtottam és a mellkasának támasztottam a fejem. Az egyik lábam az övéi közé volt csúsztatva és egész testfelületemmel hozzásimultam.
Kérlek mondd, hogy nem hallotta meg a biztonsági őr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése